A Peter Hess hangtálak ápolása

A hangtálak ápolása 

 

A hangtálak különböző fémekből készülnek, így galvánelemeket alkotnak, ami azt jelenti, hogy a két, egymástól eltérő fém között elektromos feszültség jön létre. Ez elősegíti a korróziót, ha ezek a fémek só- vagy savtartalmú folyadékkal kerülnek érintkezésbe. Ha egy hangtál sós vízzel kerül érintkezésbe és utána nem tisztítják meg, bizonyos idő elteltével elszíneződik. Felületén vörösesbarna foltokat láthatunk, melyeket a felszínre jövő rézrészecskék okoznak. Ezért a hangtálat mindig tisztán kell tartani, és védeni kell a só- és savtartalmú folyadékoktól.
Indiában és Nepálban a gyártás végén gondosan megtisztítják a hangtálakat, és védelmük érdekében vékony réteg mustár- vagy kókuszolajjal vonják be felületüket. Ezután már csak kesztyűvel nyúlnak a tálakhoz (pl. nehogy sótartalmú izzadtság kerüljön a felületükre). Kezelés hiányában, az óceánon történő szállítás során, a levegő sótartalma miatt korrodálódhatnának.
Nepálban hagyományosan rizsszalma hamujával tisztítják a hangtálakat. A hamut mustárolajjal nedvesítik meg, a tálat pedig hosszabb ideig történő dörzsöléssel tisztítják. Ennek eredményeként tiszta felület jön létre. Könnyen felismerhető, hogy eredeti tállal van-e dolgunk, még olyan nagyon régi hangtálak esetében is, melyeket éveken, vagy akár évtizedeken keresztül tisztogattak. A kovácsolás során keletkezett kalapácsnyomok a több ezerszeres tisztítás során lágyan elsimultak. Ez a hangját is lágyabbá teszi. Az inkább szegletes felső szélt ugyanilyen módon, lágyan lekerekítik. Így ha jobban megnézzük, felismerhetjük, hogy a hangtál valóban régi-e, vagy mesterségesen öregítették azért, hogy jobb árat kapjanak érte.
Miután a tálat rizsszalma hamujával megtisztították, lágyan mustárolajjal dörzsölik be, hogy ellenállóvá tegyék. Mivel a tradicionális tisztítás pozitív hatással van a hangminőségre, ezért egyes elemeit beépítettük a gyártási folyamatba. (2008 végétől). Így minden egyes tálat egy-egy nepáli nő sok órán keresztül kezel. Kellemes légkörben – teát és napi étkezést biztosítunk nekik. Jelen van Saraswati, a zene védőistene. A tisztítást végző nők minden egyes hangtál alakját és felületét végigtapogatják, és ennek megfelelően kezelik. Ehhez manapság a mustárolaj helyett a hatékonyabb, de drágább kókuszolajat használják.    Aki különleges kapcsolatba szeretne kerülni hangtálaival, annak az ilyen, szinte meditatív tisztítást javasoljuk. Ez javítja a hangminőséget és a hangtálakkal való kapcsolatunkat is: gyengédebben bánunk majd velük.
 A mi szélességi köreinken (Európa) általában nincs szükség a hangtál különleges védelmére. Ha valaki szeretné védetté tenni táljait, és a „nepáli módszert” túl körülményesnek tartja, akkor a következőt javasoljuk:
Egy csésze (kb. 150 – 200 ml) olcsó ecetbe tegyünk öt evőkanálnyi sót, és jól keverjük el.  Az oldattal megnedvesített, puha ronggyal dörzsöljük végig a tál külső és belső felszínét, és három – öt percig hagyjuk, hogy érvényesüljön a hatás (ezáltal galvanikus folyamat jön létre). Ezután folyó vízzel alaposan öblítsük le a tálat, hogy ne maradjanak rajta só- és savmaradványok. Majd puha ronggyal töröljük teljesen szárazra, és egészen finoman méhviasszal, mustár- vagy olívaolajjal dörzsöljük be. Ezt a védőréteget olyan erősen bele kell dörzsölni, hogy a hangtál felhelyezésekor ne hagyjon semmilyen nyomot (pl. a ruhán).
A hangtálat egyszerűen, normál mosogatószerrel is lehet tisztítani. Intenzívebb a hatása bármilyen, lágy, sárgaréztisztító folyadéknak. Ilyenkor nagyon ügyelni kell rá, hogy a tisztítószer vagy a használt szivacs semmilyen karcolásnyomot ne hagyjon. 
A hangtál színe idővel változik, aszerint, hogy milyen gyakran tisztítják azt. Ha az aranyszínű csillogást meg akarjuk tartani, akkor rendszeresen (körülbelül kéthavonta) tisztítanunk kell. Természetesen ízlés dolga is, hogy tálján ki milyen patinát szeretne. A tisztítás általában nem nagyon befolyásolja a hangtál frekvencia viselkedését. Csak akkor fordulhat elő némi frekvenciaváltozás, ha a tisztítással nagyon hosszú időn keresztül dörzsölünk le fémet róla. Ez általában 20 – 30 év alatt következik be és a hétköznapi használat során észre sem vehető. A hangszín viszont pozitívan változhat (lásd fent).
Végül is mindenki maga dönti el, milyennek szeretné a hangtálját. Példaként elmondunk egy rövid történetet: Peter Hess két ismerőse egy-egy régi, erősen szennyezett hangtálat vásárolt Nepálban.  Másnap egyikük büszkén mutatta Peter Hessnek fényesen csillogó hangtálját, és elmesélte, hogy hogyan sikerült ilyen szépen megtisztítania. Néhány évvel később másik ismerőse is meglátogatta, és nagyon büszke volt hangtáljára, amin ugyanúgy látható volt a „szent” szennyeződés, mint amikor megvette.